Hírek

Érdekfeszítő interjú Kenyeres Évával a Mérnöki Kar hallgatójával , a Folyamatmérnöki Intézeti Tanszék munkatársával, a Pannon Egyetem Doktorandusz Önkormányzat (PEDÖK) elnökével.

Hogyan és mikor került kapcsolatba a tehetséggondozás ezen formájával, a Tudományos Diákköri tevékenységgel?

Az első egyetemi évem végén szólítottak meg első témavezetőim, hogy lenne-e kedvem náluk TDK-zni. Én addig nem gondolkodtam ilyesmiben, mivel gimnáziumi éveimben eléggé aktív voltam versenyek terén, és itt az egyetem elején szerettem volna kicsit „pihenni”. A személyes megszólítás viszont hatott: megbeszélés követte, ahol ötleteltünk a lehetséges témákról és végülis beadtam a derekamat. Igaz ugyan, hogy a BSc időszak alatt nagyon feszített volt a tempó tanulmányokban, emiatt ebből a témából csak egy TDK-dolgozat született, ami után jobbnak láttam szüneteltetni ezt a tevékenységet a leterheltség miatt; viszont soha nem bántam meg, hogy belefogtam, mert kiváló alapot nyújtottak az itt szerzett tapasztalatok a későbbi mesterszakos TDK-munkáimhoz.

Mennyiben tartja fontosnak az oktató és hallgató viszonyát a tudományos pályán való előmenetelben és sikerességben?

Egy jó mester-tanítvány viszony szerintem elengedhetetlen. Főleg a tudományos pálya elején, ahol még az ember teljesen zöldfülű, nagy szerepe van a témavezetőnek először is inspiráció nyújtásában, aztán pedig abban, hogy segítsen megfelelő formába önteni az ötleteket, eredményeket.

Mit tart a legkiemelkedőbb eredményének? Ön szerint az milyen, a gyakorlatban is hasznosítható tudást adhat a célközönségnek?

Az eddigi kedvenc eredményem egy optimalizáló algoritmus továbbfejlesztéséhez kapcsolódik. Ez az algoritmus a 2010-es években jelent meg, és olyan oldaláról vizsgáltam és fejlesztettem tovább, amivel még a világon senki sem foglalkozott korábban, így éreztem, hogy valóban új dolgot találok ki. Az eredménynek egyelőre inkább teoretikus jelentősége van, még igényel tesztelést és további fejlesztéseket, viszont ezek után lehetőséget fog adni, hogy optimalizálás során ne csak az optimum teljesítményét, hanem annak a stabilitását is figyelembe vegyük, egy újszerű módon.

A másik, amit itt tudnék említeni, és ami bízom benne válaszom lesz erre a kérdésre két év múlva, az a kooperatív doktori programban végzett kutatásom. Itt a MOL Nyrt.-vel együttműködésben következtető számítási modellek adat-alapú hibadetektálására és automatizált karbantartására fejlesztünk egy módszertant. Bízom benne, hogy eredményesen zárul majd a projekt, és sikerül a legfrissebb kutatási eredményeket a gyakorlatba átültetni.

Ön számára mi volt a tehetséggondozásban való részvétel, a tudományos diákköri tevékenység legpozitívabb aspektusa, szakmai vagy akár személyes oldalról tekintve?

Mindenképpen a hivatásom megtalálását említeném. Eredetileg még csak nem is gondolkodtam PhD-képzésen vagy akadémiai pályán, de aztán a nyári gyakorlatos tapasztalataim, másokkal való beszélgetések, illetve az itteni közegben töltött idő révén rájöttem, hogy itt nagy valószínűséggel sokkal inkább és sokkal teljesebben ki tudom bontakoztatni magamat, mint az iparban tudnám.

Hogyan foglalná össze eddigi tudományos munkásságát? Mivel foglalkozik legszívesebben?

Valószínűségi alapú (sztochasztikus) algoritmusok fejlesztésével foglalkozom folyamatmérnöki területen. Ezenkívül különböző adattudományi technikákat is felhasználok azt vizsgálva, hogyan tehető hatékonyabbá és stabilabbá a műszaki rendszerek működése. Mivel a fejlesztett szoftveres eszközök széles körben alkalmazhatók, és cél is a kellő általánosság, így határterületként fenntarthatósággal kapcsolatos témakörökben is tevékenykedem.

Szerencsére azzal a témakörrel foglalkozhatok, ami érdekel, ezt a témavezetőkkel közösen alakítjuk. Ha el tudok mélyedni az ötletelésben, illetve egy-egy ötlet kidolgozásában, az mindig nagyon feltölt.

Mit gondol, mi lehet a siker titka a tudományos pályán?

Még csak pályám elején járok, így azt hiszem még nem ismerem ezt a titkot, de jelen állapotomban az egyensúlyokat említeném. Tágabb értelemben a munka-magánélet egyensúlyt is fontosnak tartom: ha vannak változatos szabadidős tevékenységeink, abból a szakmában is meríthetünk (például én zenélek, táncolok, olvasok, és rengetegszer találtam már kapcsolatot e tevékenységek között). Szűkebb értelemben a munkaidőnk beosztására gondolnék. Sajnos egy kutatónak sok más dologgal is kell foglalkoznia, mint maga a kutatás (pl. adminisztratív teendők, többféle projekt). Ha mindebből a maximumot akarjuk kihozni, akkor ügyesen kell menedzselni, milyen tevékenységekbe vágunk bele, és azok tudják-e egymást támogatni. Illetve jó az is, ha tudunk dedikált időt szánni a szabad ötletelésre, ahol nem az előttünk álló feladatok hegyét próbáljuk aprítani, hanem kicsit szabadjára engedhetjük a fantáziánkat.

Mit tanácsol a pályakezdő/TDK-zó fiataloknak? 

Mindenképpen érdemes kipróbálni! Itt kicsiben, egy rövid projekt által bele lehet kóstolni a kutatásba. Azok is bátran belevághatnak, akik alapból nem gondolkodnak kutatói pályán – lehet hogy megtetszik, de ha nem, akkor pedig biztosabbak lehetnek abban a döntésükben, hogy nem ezt az utat szeretnék. Akik pedig végül PhD-képzésen folytatják tanulmányaikat, nekik egy-egy TDK vagy OTDK helyezés rendkívüli hozadékokkal járhat akár ösztöndíjak, akár ismeretségek vagy lehetőségek terén.